2. rész

- Claier, tudom kitombolnád magad, és ha akarsz maradhatsz de nekem szét megy a fejem nem bírom! Hazamegyek.

2. rész a koncert

Amikor megérkeztünk a koncertre láttam, Claier-en, hogy már nagyon kitombolná magát, én persze még tétováztam, nem tudtam tényleg jó ötlet-e bemenni, de végülis meggondoltam magam...:)

-Claier! Claier hol vagy?- kiáltottam, mintha meghallaná ekkora tömegben. Elvesztettem, nem tudom, hogy hogyan, de eltűnt.

Aztán hallottam, hogy kezdődik a koncert. A frontember jött elő előszőr. És akkor láttam meg először  a világ leghejesebb arcát, és a világ legszebb mosolyát, szőke felzselézett haj, jó szerkó, és dögös összhatás. Imádtam, ott menten elájultam volna. Csak az a baj, hogy nem csak én voltam vele így, ahogy megjelent a többi lány is álmodozni kezdett. Max. 200-an lehettünk, nem sokan élnek itt. A szája, ahogyan formázta a dalszöveget, és a dal amit, énekelt, mesés, és nem egy nyálas banda, nem is hörgős ordibálós, egy igazi rockbanda.
Megpillantottam Claiert.

-Claier! hol voltál, látod az énekest? Olyan helyes!-áradoztam neki. De ő más valakit nézett a gitárost. Tisztára hozzá való, Men volt ő is.
- Mi a banda neve?-kérdeztem a barátnőmtől.-Claier, hogy hívják őket? Figyelsz?-nem figyelt -mindegy.-legyintettem
-Caps Lock-nak hívják őket!-szólt mellőlem valaki.
-Ó köszönöm! Caps Lock? Miyen bandanév ez? Amúgy szia ,Selena vagyok.-mutatkoztam be.
-Szia, Amanda. Most költöztetek ide, ugye?-kérdezte.
-Igen, de mégis..?
-Honnan tudom? Itt mindenki ismer szinte mindenkit, ha jönnek új lakók azt mindenki tudja.-válaszolt Amanda.
-Érdekes. Hogy hívják az énekest?
-Christopher Walkey.
- És a gitárost? Mert a barátnőm nagyon nézi, bocsi nem tudlak neki bemutatni, éppen kábult állapotban van!
- Lucas Embrowe, a gitáros.
-Köszi, és neked bejön valaki?
- A dobos a pasim-nevette el magát.
-Tényleg, tök jó, tehát akkor tudod is hol laknak?-kiváncsiskodtam.
-Persze, mindenki tudja, hol laknak, sajnos, nem ismerik el őket sehol, de ők se szívesen mennének el innen. Na jó, örülök, hogy találkoztunk, majd szerintem még találkozunk, szia!-köszönt el.
-Várj, honnan tudod, hogy találkozumk?-értetlenkedtem.
-Mondtam már, itt mindenki ismer mindenkit.

1. rész

Kicsit izgulok, mondjuk nem tudom miért, mert ezt is nekem mesélem. Mindegy. Tehát, úgy döntöttem 18 évesen naplóba kezdek, kicsit túlkorosan, de nem késtem el az érzelmeim leírásában. Ennek két oka van. A gimis utáni életem leírása, és hogy aznap este kezdtem el írni, (azaz ma, most) ami előtt megláttam egy fiút, mert ezt a találkozást, meg kell örökítenem. Az úgy volt...(gondolom így kell, vagy kedves naplóm?) tehát. Dátum, és mehet.

July 5

Ma délután nagyon unatkoztam, nem volt kedvem semmihez, most hogy vége a giminek, az érettségiknek, az egésznek, már semmi dolgom. Hiányozni fog azért a suli. Az érettségi jól sikerült. Majd eldöntöm, hogy lesz tovább. A dobozokból is kipakoltam a cuccaimat, hamar ment a költözés. De még mindig nem tudom jó ötlet-e volt, Claier-rel összeköltözni. Nem egy uncsi típús, szeret bulizni. Csak attól félek, hogy az éjszaka közepén fog hazacsörtetni fiúkkal, totál részegen. Azzal nyugtat, hogy ne féljek, nem fog felébreszteni. Kedves. Csak éppen kitudja, hol fog elvágodni, és ott feküdni addig, amíg nem kelek fel. Kitudja mit fog összetörni, ezért semmi törékeny nem lehet a lakásban, mert ismerem nagyon jól. Nem az, hogy én nem szeretek bulizni, szeretek csak éppen azóta kerülöm, amióta úgy leittam magam, hogy úgy 4 napig nem tudtam ki vagyok, ezért egy darabig hanyagolom. Nem tudom menjek-e egyetemre, azt se tudom mi akarok lenni. Talán író, dehát a saját naplómat sem tudom normálisan leírni. A gimiben irodalom szakon végeztem, monsdom talán az irodalomban fogok valamit csinálni. Claier énekes akart lenni, vagy pedig színész. De csak akart. Nem igazán volt ehetsége a színészkedéshez, de viszont szépen énekel, csak éppen kirakták a The Star tehetségkutatóból, nem voltak vele megelégedve. Szó szerint szarnak nyílvánították. Pedig nagyon jól énekel, de megsértődött többet nem akar énekes lenni. Pedig hírnévre vágyik, szeret koncertekre is járni, imádja a zenét.
Tehát visszatérve. Tényleg ne akartam semmit sem csinálni, de lelkes lakótársam nekem esett, hogy most azonnal programot kell szervezni:
- Na, jó Sel, ez így nem mehet tovább. Végre boldog lehetnél, kész az érettségi, vége a sulinak, és csak most kezdődne el az élet! De te csak itt unatkozol, és én nem akarom az unalmas képedet tovább tűrni. Na válassz: Buli, koncert, mozi, vásárlás, fagyi, sütizés, koktélbár, diszkó valami!-esett nekem.
- Oké, akkor menjünk el vásárolni, aztán menjük egy kellemes koncertre.-adtam meg magam.
Amúgy nem is értem miért ebbe a kis városba költöztünk. Talán mert itt tudtunk olcsón kertesházat venni, vagy mert mindketten untuk már a belvárost, mert a suli ott volt. Mondjuk eléggé becsapós ez a "csendes" város, mert nappal itt semmi izgalom, inkább alvás, de éjszaka pörgés 1000-rel, olyan bulik vannak itt, hogy elképesztő, jó bandák meg minden, tehát végülis jó hely. Csak olyan álszent hely. De jó ez.

Elmentünk a plázába shopingolni. Cuccikat vettünk, ruhákat, ékszereket, sminket. De nem ám egy kellemes koncerthez vettünk dolgokat. Naná, hogy Claier egy vad bandához akart vinni, de mindegy tök jó holmikat szereztünk. Én este egy fekete cicanadrágba, és egy ezüst rövid ujjú pólóba megyek, copfba fogott hajjal mentem. Claier Vörös haját feltupírózva. Fekete bakancsban, fekete szoknyába, fehér-fekete csíkos pólóban, ezüst övvel, és fekte bördzsekiben jött. Azért írtam le ilyen részletesen mert jól néztünk ki.

Bemutatkozom

Bizalom. Ez egy olyan fogalom, ami sokszor átver. Már tényleg nem tudhatod biztosan, kiben bízhatsz meg. Azt mondja, megígéri, hogy nem....de mégis! Csak, hogy mi a jó ebben nem tudom.
Selena Lendler vagyok. Megismertem valakit, aki megváltoztatta az életemet. Sajnálom, hogy nem tudtam ki is ő valójában. Már bánom, hogy megismertem, bánom, hogy találkoztam vele...bánom, hogy bíztam benne.
Mióta megláttam, naplót vezetek, és mindent leírók ami történt velem. Kicsit rémisztő, de...nem, tényleg az, ijesztő az egész, főleg nekem, mert nem tudtam róla. A naplóm elején, még nem is sejtettem semmit. Teljesen más voltam, de ez majd meg is látszódik. Hogy miért mutatkoztam be így, mintha lenne előttem közönség vagyis olvasó, az is kiderül. Minden szép lassan kiderül. De bárcsak nem történt volna meg. Mostmár teljesen mindegy.
                                                                                                                                 November 18.